„Mit jelent a betegség? Miről árulkodik a tünet?” teszik fel a kérdést a könyv szerzői.

Számomra ez a könyv az egyik alapmű a problémák pszichoszomatikus megközelítésének témakörében. Az elsők között volt, amit elolvastam az első megjelenésekor 1991-ben.

Ismereteit folyamatosan alkalmazom a munkám (mentálhigiénés tanácsadás és speciális kineziológiai balanszok) során, de a magánéletemben is, amikor valamilyen problémám mögötti tartalmat szeretném feltárni.

Miről szól a könyv?

I. RÉSZ A betegség és a gyógyulás megértésének elméleti feltételei

A betegség és szimptóma összehasonlításával kezdik könyvüket a szerzők. A betegség és gyógyulás kérdéskörét új módon közelítik meg.  A könyvben később az egyes tüneteknél feltesznek olyan kérdéseket is, amelyet eddig tabu övezett, azaz nem illett róla beszélni. Ezzel néhol szembemennek a modern orvostudomány által képviselt nézőpontokkal.

A betegség és a gyógyulás témáját értelmezve szemlélik. Ez azt jelenti, hogy nem a „tudományos” nézőpontból indulnak ki, mivel álláspontjuk szerint azok a „funkcionális szintre korlátozódnak”. Ki is fejtik, hogy a könyv olvasásához nyitottság szükséges és azoknak szól, akik hajlandóak a kérdésekre őszintén válaszolni, és végig járni azt az önismereti utat, ami szükséges a pozitív változáshoz.

Majd a megközelítésük filozófiai hátterét ismertetik közérthető módon:

„Félrevezető tehát azt állítani, hogy a test beteg; beteg csak az ember lehet – s betegsége testében jelentkezik tünetként.”

A polaritás törvényét leírva említést tesznek a bal és jobb agyfélteke feladatairól is. Ezért tudom jól használni a megközelítéseiket a kineziológiai munkám során, hiszen ott is használjuk ezt a fajta szemléletmódot.

Nagy jelentőséget tulajdonítanak az árnyékunknak (Jung nyomán). Mivel azonosítjuk, hogyan határozzuk meg magunkat? Ha pl. azt mondom, hogy aktív vagyok, akkor ez már kizárja, hogy lustálkodjak és passzív legyek. Ezzel ezt a két tulajdonságot ki is zártam az életemből. DE! Attól az még ott van bennünk. Az ellenkező pólusban. „Így minden identifikáció, mely döntésen nyugszik, az egyik pólust kirekeszti.” Ha elutasítjuk pl. a lustaságot, akkor ez csak azt jelenti, hogy kiszorítom a tudatból és az elutasított tartalom az árnyékunkban él tovább és onnan vetítjük ki és fejti ki hatását…

Mi a betegség? Amennyiben nem az egységben élünk (lásd polaritás), addig valamelyik „oldal” fog győzni és megbetegszik. Hogy tudunk egészségesek lenni? Úgy, hogy „önszántunkból meghajoljunk (németül beugen), mielőtt még a betegség erre a meghajlásra rákényszerítene bennünket.” Ez nem más, mint a betegségek megelőzése.

Felismerjük, hogy a betegségen keresztül a testünk mit üzen nekünk. E tekintetből azt láthatjuk, hogy a betegség teszi lehetővé a fejlődést, a továbblépést az életben. Az egység megvalósítását.

A kauzalitás (okság) működésének bemutatásán keresztül elvezetik az olvasót ahhoz, hogy érthető legyen a tünetek analógiájának és szimbolikájának a megismerése, feltárása. Meghallom, amit üzen a tünetem?

Ehhez a nyelvet, a használt kifejezéseket érdemes figyelnünk. A nyelvvel több szinten fejezzük ki magunkat. „A nyelvünk pszichoszomatikus.” jelentik ki.

Mit takar ez?

„Majdnem minden megfogalmazást és szót, amellyel fizikai állapotot vagy folyamatot írunk le, testi tapasztalatból kölcsönöztünk.” Azaz a nyelvben kifejeződik a betegség mögötti lelki tartalom. pl.: csak azt tudjuk „fel-fogni”, amit meg tudunk fogni a kezünkkel; ha „be vagyunk gyulladva”, akkor félünk azaz konfliktust élünk át (lásd később) …

Tehát a tünet az (fizikai reakció), ami teljessé tesz minket, hisz jelzi a hiányosságainkat, mégpedig a nyelven keresztül (lelki tartalom). A betegség azonban nem a megoldás, hanem csak egy szükséges út ahhoz, hogy az árnyékunkat integrálni tudjuk személyiségünkbe. Amennyiben nem oldjuk meg a feladatot, akkor elindul egy 7 lépcsős folyamat, amely a pszichés kifejeződéssel kezdődik (1. lépés) és a halálon túlmutatva a veleszületett (karmikus) zavarokkal végződik (7. lépés, részletesen lásd a könyvben).